Bevezetés
Hát, akkor elkezdem. Nem gondoltam volna, hogy valaha blogot írok erről az egészről, az egész blogolást sokszor hasztalannak tartom, de lehet, pont emiatt fogom szabadabban érezni, tisztábban érezni magam. Mire is gondolok? Az ember túl sokszor, túl sok mindent tart magában. Nem mondja el, mert szégyelli vagy épp nincs kinek elmondani vagy az a valaki megunja. Nincs ezzel gond, én is unom, ha valaki sokadszor mondja el ugyanazt, de tenni nem hajlandó érte. Fogalmad sincs, hogy miről beszélek? Ne izgulj, ez csak egy igazi agymenés, lehet, nem is lesz értelme. De azért csak olvasd. Vagy ne olvasd. Igazából nem érdekel. Ebben a blogban múltról és jelenről fogsz olvasni, néha nevetsz, néha talán elszomorodsz és sajnálsz, néha pedig elszörnyedsz, amiért ilyen gondolatok futnak át rajtam. 25 éves vagyok és el vagyok hízva. Á, végre leírtam, kiírtam, nem fogom kitörölni, nem fogom áthúzni (így), hagyni fogom. Mert most arról fogsz olvasni, hogy fogom megváltoztatni a saját külsőm, a gondolkodásmódom, az emberekhez való viszonyom. Tudni fogod Te, kövér ember, hogy vannak még rajtad kívül, hogy vannak még olyanok, mint Te! Küzdenek, feladják, újrakezdik, újra feladják... És aztán sikerül! Megmutatom, nem kell megijedned azoktól a gondolatoktól, mert nem csak Te vagy így. Én is és még sokan! Tudni fogod Te, mint vékony ember, hogy amit sokszor a fejemhez vágsz, az lehet, hogy jogos, de megalázol és bántasz. Tudni fogod Te, legutóbbi szerelmem, hogy amikor azt mondtad, a barátságom sokkal fontosabb, ezért nem akarod, hogy barát és barátnő legyünk, tudtam, hogy hazudtál! Azért nem akarod, mert szarul nézek ki! Tudni fogod Te, aki az utcán szánakozva néztél, láttam, és belül majd elsüllyedtem a szégyentől. De ennyi volt, és ezt is kibaszottul tudni fogod!
Történelem
Nem ismersz engem, de azt beszéljük meg, most mi a helyzet. 25 vagyok, ezt már mondtam. Emellett 188 centi... és (már csak, volt ennél több!) 121,8 kg. 135 volt a csúcs! Kemény, mi? Azt meg kell tudnod, hogy nem fogok finomkodni. Ha nem bírod a csúnya szavakat, őrült gondolatokat, most lépj le. Nem fogom miattad körülírni azt, ami. Mit finomkodjak? Amit leírok, az 100%-ig úgy történt, így hidd el, semmit nem változtatok. Nem világhírű sztorik ezek, az enyémek, lehet nem találsz benne semmi különöset, lehet, hogy gusztustalannak fogsz tartani.
Gyerekkoromban is sokat küzdöttem a súlyommal. Emlékszem, hogy talán 2-3 barátom volt, a többiek folyamatosan csúfoltak. Legyen fiú, lány. Sosem felejtem el, amikor az egyik osztálytársam azt mondta: "Nahát, Tim (ide képzeld az igazi nevem... Amit nem mondok meg! ) te tényleg egy dagadt disznó vagy!" Azt hittem, ott ásom el magam. Mikor elkezdtem a középiskolát, kereken 103 kg voltam. 14 évesen. Az első tesi órán a tanár jó, hogy arcon nem köpött, amikor a futás második körében ziháltam és izzadtam. Oké, jogos volt, szégyen, hogy egy fiatal, fejlődő szervezet ennyire elhagyja magát. Természetesen 100%-ig nem tudtam beilleszkedni a többiek közé. Akkor kezdtem a népszerű srácokkal futkározni, mikor az első cigit elszívtam. Mert az kurva menő, ugye? És akkor jött egy lány. A neve nem fontos, de első látásra beleszerettem. Persze, tudtam, hogy esélytelen, de megszólalt bennem valami, és elkezdtem varázsütésre fogyni. Ebben segített a testnevelés óra, és az, hogy bujkáltam a tanárok elől, hogy cigizni tudjak. Ez mikor volt? Ebéd és vacsoraidőben. És persze nőttem, cseperedtem. Év végére ugyan maradt egy kis pocakom, de 85-88 kg körül voltam. A lány sosem lett az enyém, de az első nagy fogyásom neki köszönhettem. A második évem már népszerű, menő srácként kezdtem, aki a legkirályabb fiúkkal lóg. A csajok is kezdtek észrevenni és rövid időn belül az osztály legjobb lányával csókolóztam a buszmegállóban. Nevetséges, hogy ez ennyire megmaradt bennem. A hétvégéken pedig kezdtem megismerni az éjszakai életet, a diszkók pedig alkalmat adtak a csajozásra. Lehet, kicsit kisarkítom a lányokra, de majd meglátod, miért. Népszerű voltam, nem álltam meg egy lánynál, sokat akartam. 18 évesen én voltam a legnépszerűbb fiú. Nem hazudok. Egy későbbi fehérnemű modell hívott randira. Elmentem vele, de különösebben nem fogott meg. De remélem érted, miért mondtam ezt el. Fehérnemű modell. Olyan alakja volt... Faltam az életet, a bulikat, a lányokat, rengeteg barátom volt. Aztán 19 évesen jött egy lány. Szerelmes lettem (beteljesült szerelem volt, az első!) és elkezdtem hanyagolni a sportot, a barátokat, a bulikat, csak ő volt. A focit is ott hagytam, és elkezdett nőni a hasam, jöttek a kilók, "én mackósan is szeretlek". Szartam az egészre. Aztán kidobott. Összetört és a 85 kg-os srácból lett egy elhanyagolt külsejű ember, akire csak mentek a kilók. Eltűnt a népszerűség, és a fehérnemű modell messze járt.
Az egyetemre azt mondták, hogy a legszebb évek lesznek. Sok barát, bulik, lányok, férfivé válok. Az egyetemnek 1 éve vége. 2 emberrel tartom a kapcsolatot, holott nagyon sokan voltak, akiket szerettem. És 25 éves lettem, munkahely. Megkeseredtem. Magányos vagyok. Mondom, voltam 135 kg, és talán több is. De azt nem mértem. Csak zabáltam, és ültem a számítógép előtt. Szánalmas. Az volt, és még most is az. Ezért kellett eldönteni fejben, hogy ez így nem jó. Ha ez még nem jött el nálad, minél hamarabb tedd meg. Már az egy kibaszott nagy győzelem. Hé, nem a sajnáltatás, hogy márpedig Te próbálkozol, aztán az első kudarcnál feladod. Döntsd el, meg fogod csinálni.
Fogyókúra
Ahogy már fentebb mondtam, állandóan fogyóztam. Néha nem is tudtam róla. Egy-két sikeres próbálkozásom volt, de általában mindig elbuktam. Ezt nem fogyókúrának veszem. Hanem egy tanulásnak. Hiányzik a régi sikerességem, önbizalmam, a súlyom, a foci (jó focista voltam... De nem megyek semmire úgy, hogy két sprintet tudok kivágni, és kész.), de leginkább a népszerűség, a lányok. Így egyre magányosabb lettem. Gondolj bele, aki évekig szép lányokkal van együtt, oda vannak érte a nők, hogy viseli a visszautasítást? Előbb leszarja, majd aggódni kezd, mikor ez állandósul. A mai napon már nem tudnám megszámolni, hányan utasítottak vissza. Ezért folyamatosan kínoztam magam, de csak ideig-óráig ment, aztán feladtam. Na, ha kicsit is ismerősek ezek a dolgok, a csúfolás, visszautasítás, magány... Akkor segítek Neked! Te pedig kérlek, segíts nekem. Tolj előre és hidd el, én is foglak. Ha megakadsz, viszlek magammal, és fordítva.
Te pedig, aki ezt, mint laikus olvasod: Ha ismersz ilyen embert, mint én... Ne hagyd magára. Mert minden nap egy kicsivel kevesebb lesz, míg végül teljesen feladja!
Lélek
Sokat olvashattál róla, és láthattad, tapasztalhattad, hogy a testet tönkreteszi a zsír, a túlsúly. De a lélek az, ami előbb kikészülhet. Nézz rá egy kövér emberre, de lásd is, ne csak nézd! Az a mosoly őszinte? Egy kibaszott lófaszt! Szenved, mert egy kövér embernek egy esélye van, hogy ne legyen céltábla. A humor. Hány kövér jófej ismerősöd van? Máshogy kérdezem. Mivel tűnik ki az az ember, aki kövér? Vagy a folyamatos izzadással vagy a folyamatos falásokkal, vagy a humorral. Én ilyen vagyok. Kívülről tudom a kabarékat, mert emiatt legalább befogadtak. A kövér ember emellett legtöbbször jóindulatú, ahogy én is. Épp ezért ha eddig kitartottál velem, olvass tovább, az egyik legfontosabb dolog jön! Egy kövér ember nagyon labilis. Amit egy vékony srác/lány poénnak vesz, abban egy kövér ember csak a bántást látja, mert annyit kapott már, hogy belevésődött: Ő csak ennyire kell az embereknek. Boxzsák, mert egy gyenge embert könnyű bántani. A kövér-viccek végtelenek. A kövér a szivatások középpontja. Igen, hiába hiszed, hogy amikor mondasz egy kövér poént, nem sértődöm meg. Hiába az én hibám. Fáj, baszd meg! Ne mondd! Egy kövér ember labilis. Én is az vagyok. Érzékeny, és úgy vágyom a törődésre és a szeretetre, hogy nem tudom elmondani. Egyszer meg fogom nektek mutatni ezt az írást, barátaim, és rá fogtok jönni, hogy amikor odamentem, kerestelek Titeket, akkor csak egy-két jó szóra, őszinte nevetésre vágytam. Vágytam arra, drága Múzsám, hogy rám figyelj, hogy én legyek a középpontban, hogy törődj velem. És hogy a sok bántás mellett legyen ott valaki, aki azért szeret, aki vagyok, aki nem egy 120 kilós embert lát, csak egy barátot. Bocsi, ezt csak egy ember fogja érteni... Ha valamikor megmutatom neki!
Szeretném, ha tudnátok! Én egy nagyon jókedvű ember voltam. Kábé egy hete pedig épp küzdöttem a futással, és közben potyogtak a könnyeim. Nem látott senki, hála Istennek. De ekkor rá kellett jönni, hogy picit összeestem lélekben. 6 év magány. Néhány egyéjszakás, jelentéktelen kaland. A barátaim elmentek mellőlem, a szerelem pedig valahol kurva messze volt. És ettől lelkileg szakadsz meg.
Agonizálás
"Állandóan agonizálsz és sajnáltatod magad! Olyan ez neked, mint másnak a lélegzetvétel!"
Ezt a fent említett Múzsám írta nekem. Igaza van! Az elmúlt pár hétben nagyon rám telepedett a magány, az önostorozás, amit rajta és más barátaimon vezettem le. Messzebb kerülnek/kerültek tőlem, és itt kellett megálljt parancsolni magamnak. Neked is ezt mondom: Bocsáss meg először magadnak, aztán szedd össze magad! Erőt vettem magamon, és eldöntöttem, ez a kurva zsír mindennek a forrása. Ezért vagyok magányos, nincs önbizalmam, elmarok mindenkit magam mellől! Elég! Változz, és légy erős! Nem feltétlenül testben, hanem lélekben!
"I'm gonna show you, how great I am!"
Ezt Muhammad Ali mondta! Inspiráló! Mutasd meg, én meg fogom! Nagyszerű vagyok! Meg fogom mutatni! :)
Legközelebb
Köszönöm, ha elolvastad ezeket a sorokat. Elnézést, ha néha szabadabb szájjal írtam ki a dolgokat. Nem vagyok egy bunkó állat, higgy nekem!
Csak azt akartam, tudd, hogy mi volt. Mitől lettem ez a 121,8 kg-os ember. Mit érzek. Mit látok. És tényleg, hogy ne érezd magad egyedül. Mesélni fogok Neked, hogy haladok. Talán még képeket is felteszek. Kíváncsi vagyok, Te hogy vagy. Írd le nekem!
Szeretném elmesélni néhány régi dolgomat, néhány újat. Most pedig fekszem!
Nem fogom elolvasni és lektorálni magam. Ezeket a gondolatokat félek, hogy átfogalmaznám! Nem akarom, mert ez jött őszintén.
